Hibaüzenet
Strict warning: Only variables should be passed by reference eval() függvényben (/chroot/home/zimonyiz/zimonyizoltan.hu/html/modules/php/php.module(80) : eval()'d code 6 sor).
Könyvkritikák, recenziók
„Minden irodalom élő organizmus, amelyből alkotókat, korszakokat, stílusirányzatokat kiszakítani többé-kevésbé csak mesterséges beavatkozással lehetséges Éppen ezért minden irodalmi antológia összeállítója nagy kockázatot vállal, amikor ennek az élő organizmusnak egyetlen szeletét, egyetlen metszetét teszi meg vizsgálata tárgyául, hiszen azt úgy kell megválasztania, hogy benne legyen az egész, s a műveletet is úgy kell elvégeznie, hogy azzal az egész se károsodjék.” (Tóth László utószavából)
A fiatal prózaíróknak két éven belül másodszor jelent meg antológiája. Elsőként 1969 télutóján, nem sokkal a lillafüredi tanácskozást követően, Naponta más címmel. A megoszló vélemény, az elmarasztaló bírálat ellenére az új irodalmat figyelő olvasók érdeklődése és megfelelő kritikai visszhang fogadta. Ahogy Lillafüreden a fiatal írók egymás szavára, a kritikusok, szerkesztők ugyanolyan várakozással kezdtek figyelni az írótalálkozó résztvevőire: vajon ottani felelősségteljes politizálásuk, pontos valóságlátásuk megkapja-e a fedezetet műveikben?
Bari Károly
Elfelejtett tüzek
Hír és olvasottság nem mindig azonos az irodalomban. Az alkotó megítélését személye befolyásolja, s ha valaki „eseménnyé" lesz, alighanem áttolódik a hangsúly a műről az életre, a valódi irodalmi megmérésről a suttogó irodalomtörténetre. Bari Károly cigány származása, kamaszkori felbukkanása már elég szépen kezdte szőni a legenda selyemburkát, s bár verseit olvassák-szavalják, gyanakszom mégis: megítélését jobbára a legenda övezi. Bari-képünk nem a művekből kapja a színeit.
Gál Sándor
Új Atlantisz
Akár a spanyolviaszt fedeznénk föl, midőn Gál Sándor válogatott kötetéről, az
Új Atlantiszról írunk. Két irodalomtörténet
* is eligazít ma már a versei között, s mindkét könyv egybehangzóan állapította meg, hogy Gál Sándor a csehszlovákiai magyar irodalom egyik meghatározó egyénisége, az egyetemes magyar irodalom mértéke szerint is hiteles alkotó.
Garai Gábor
Doktor Valaki tévelygései
Garai Gábor élete utolsó éveiben rettegett az elnémulástól. Sokszor panaszolta, hogy hetek óta „sehogy se megy a munka”. Ilyenkor elhagyta az önbizalma, félt, végleg beomlanak ihlete forrásai. Utóbb derült csak ki, hogy az „üresjáratok” hasznos terhet is hordtak. Nap mint nap dolgozott, drámát fordított, vagy verset, sőt olykor belső zsebéből előhúzva saját kéziratot is mutathatott. Nem tudott kioldódni az írás fegyelméből és kegyelméből. Az alkotásba menekült 1986 nyarán is, amikor a Doktor Valaki tévelygései sorozat ötletét kitalálta.
Gutai Magda
Zászló a hóban
Az ember kétszer születik „és másodszor a vajúdás övé”. Ez a gondolat Gutai Magda első kötetének (Zászló a hóban — 1968.) legfőbb lírai tartalma. Az önmaga létével terhes, önmagát szülő ember csontot szaggató tolófájdalma nyomán feltör egy-egy sikoly, hogy nyugodt derűbe hulljon a kihordott szép emberségben, az egyéniség megteremtésében, az öröklött erkölcs helyett az elsajátított, vallott erkölcsben, a születési vakságot látóvá tevő értelemben. Mert ezt keresi. Gutai.
Kabdebó Lóránt
A háborúnak vége lett
Évekkel ezelőtt összeállítást készítettem a Látóhatár részére. A címét Kabdebó Lóránttól kölcsönöztem. Egy sorozata futott akkoriban a rádióban; neves művészekkel beszélgetett „Káin és Ábel testvérgyilkos világáról”: a második világháborúról, a szellem „malombörtönéről”, s a rettenetes Duna menti végjáték után a „sámsoni” fordulatról: a visszatért erőről, a lefojtott szellem életre lobbanásáról.
Kalász Márton
Változatok a reményre
Lassan négy éve már, hogy a költőről csak a folyóiratokba szétrepített versek hoztak hírt. Egy-egy év lírai termésének megmérésekor csaknem megfeledkeztünk róla. Nehezen, meg-megtorpanva készülő kötete szerencsére idejében érkezett: felidézte azt a hangot, melyet szívesen hallgattunk az 1955 táján indult költők — Fodor András, Váci Mihály, Garai Gábor — kórusában. Vártuk verseit, hogy megállapítsuk: korábbi köteteinek befelé fordulása, erősödő személyiség-problémája átmenet vagy állandó kísérője verseinek?
A Kossuth családban élénken élt a jogászi hagyomány. Kossuth Lajos nagyapja táblabíró, az apja ügyvéd volt; ő maga 1823-ban tette le az ügyvédi vizsgát, az oklevelét a következő évben hirdették ki Zemplén megye közgyűlésén. Ezt követően a forradalom kitöréséig gyakorolta az ügyvédi hivatását, nyolc évig Sátoraljaújhelyen, később Pesten. Közben 1827-ben elnyerte a táblabírói címet is. Az ügyvédi foglalkozás nemcsak kenyérkereset számára: elválaszthatatlanul összekapcsolódott a politikusi pályafutásával. Mint ügyvéd érezhette a jogrend és a jogszolgáltatás visszásságait, a jog politikai átformálásának a szükségességét; mint politikus viszont gyakran választott ügyvédi megoldásokat.
Élőfilm
Mezey Katalin regénye
Várhelyen, a történet képzeletbeli színterén „élőfilm” pereg. Díszletezett teherautók gördülnek az utcákon, egykori szereplők és mai statiszták elevenítik fel a népszerű magyar filmek jeleneteit. Fesztivált rendeznek. A Talpalatnyi föld élőképében Mészáros Ági dublőre egy fiatal munkáslány, Szabó Marika, ő a regény „hősnője”. Ekkor már (túl a könyv derekán) szinte bizonyos, hogy Góz Jóska és Juhos Marika bensőséges szerelme, lázadása, kicsikart boldogsága – maga az élőkép – nem Szabó Marika sorsmetaforája.
Oldalak
