Hibaüzenet
Strict warning: Only variables should be passed by reference eval() függvényben (/chroot/home/zimonyiz/zimonyizoltan.hu/html/modules/php/php.module(80) : eval()'d code 6 sor).
Németh László
Németh László munkássága egy kivételes egyéniség szellemileg és stilárisan megismételhetetlen teljesítménye. Legfőbb művének az életét tekintette, az írás viszont természetes önkifejezése volt: így minden életmegnyilvánulása egyben témája is lett. Epikus és drámaíró, de kitartó kritikus és esszéista. Dosztojevszkij, Tolsztoj kedvéért oroszul tanul, Európa kulturális jelenségeit olasz, spanyol, francia, német, orosz, angol nyelven gyűjti be, csehül a szomszédok felé keresi a hidat.
Egy-egy író világát az elméleti vizsgálódás szívesen modellezi, kiemelve belőle az egész életművet átható leglényegesebb jellemzőket.
A pályakezdés, amely az írói egyéniség és a saját hang keresésének kaotikus korszaka, megelőzi az így elvont elméleti konstrukció vagy alkati képlet szabályszerűségét. Benne még jól láthatók az erők, amelyek a véglegesedett, kiküzdött világ – az írói modell – meghatározói lettek.
Őt köszöntik az írások — megbecsüléssel és szeretettel. Nem az alkalomra készültek, egy-egy alkalomról pattintotta le mindkettőt az íráskedv. Az első munkanaplómba vetett jegyzet, egyik könyve olvasásakor került oda, emlékeztetőnek. A második színházi levél első drámája január végi budapesti ősbemutatójáról. Talán nem méltatlanok — virágszálnak születésnapjára.
Németh László életmű-sorozata 1969-ben pályarajzát és elbeszéléseit egybegyűjtő kötetével indult (Negyven év — Horváthné meghal), azóta megjelentek irodalmi tanulmányai (Az én katedrám, Két nemzedék) és Utolsó kísérlet című nagy regényeposz-töredéke.
Méltó gesztusa a kiadónak, hogy az író 70. születésnapján a sorozatot a drámák kötetével folytatja, hiszen Németh László életét éppen a dráma kísérte végig a pályakezdő díjnyertes novella előtti homálytól mindmáig.
A második világháborús ájulás után Németh László első szívdobbanása egy verses dráma volt. A korszaknyitó műben „sámsoni” életre-lobbanás dörömbölt. A kiégett otthon, fölrobbant hidak, hanyatt dőlt házfalak fővárosi emlékképeit a békési „idill” feledtette. Kinőtt a haj és visszatért az erő. A köztudat legalábbis így tartja számon, főként Németh László vallomásai alapján.
Németh László életműve csupa fény-árnyék; szinte barokkos sugárzásban áll. Kedvenc szavának, a „fényes” jelzőnek megszépítő, kiemelő távlata – az ideák ragyogása a világképben. Maga az élet azonban homályba vágyott, a szerzetességet kereste. A fotográfia viszont a plein-air, a fény művészete. Az önéletrajzi írások vezérmotívuma, a homály szó arra utal, hogy Németh László élete nem volt igazán fotogén, a lencse csak a szerepet, a „világ felé fordított felületet” örökíthette meg, az emberi lényeg „csupa takart mélység”, láthatatlan, homályba vész. Megmutathatja-e tehát egy fényképgyűjtemény Németh László igazi arcát, egyénisége és vállalkozása dimenzióit?
Németh László élete szép volt, a szó archaikus értelmében. „Életrajzi esztétikája": az elv és életvitel azonossága. A példaélet, a heroikus sors. Érte vívódott személyisége mélyrétegében, e forrongó magma lávázta föl változatos műfajokban regényei, drámái „szent, hős, szörnyeteg" alakváltozatait, így gyúlt ki az élettől az alkotás, s lett munkássága ikerlángja: az önépítés és közösségteremtés.
