Hibaüzenet

Strict warning: Only variables should be passed by reference eval() függvényben (/chroot/home/zimonyiz/zimonyizoltan.hu/html/modules/php/php.module(80) : eval()'d code 6 sor).

Szakmai önéletrajz

Érdeklődésem és munkám az irodalomhoz köt. Magyar-történelem szakos középiskolai tanár vagyok, tanulmányaimat a debreceni egyetemen végeztem Barta János tanítványaként, nála védtem meg Summa cum laude fokozattal 1973-ban Németh László dramaturgiájáról írt bölcsészdoktori értekezésemet. Különös szerencsémnek tartom, hogy pályámon tanárként, szerkesztőként, és irodalomtörténészként, sőt hivatalnokként is, bár szerény formában, mindig az irodalom ügyét szolgálhattam alkotói, közvetítői és befogadói mozzanatait egyaránt.
Szívesen tanítottam.1966–1973 között alma materem, a Földes Ferenc Gimnázium tanára voltam szülővárosomban, Miskolcon. 1991-től Budapesten a Szily Kálmán Műszaki Középiskolában, 1994–1998 között a Qualitas Gimnáziumban illetve 1998–2006 között a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban tanítottam
1970-től (rövid megszakításokkal) csaknem harminc évig szerkesztősködtem is. 1970-től a Miskolcon megjelent Napjaink című irodalmi és kulturális folyóirat tiszteletdíjas prózarovat-vezetője, 1973-tól főállású szerkesztője, 197578. között főszerkesztő-helyettese voltam. Az országban elsőként tematikus cigány számot szerkesztettünk és jelentettünk meg, a Tiszatájjal párhuzamosan programszerűen bemutattuk a határon túli, főként csehszlovákiai magyar irodalmat, személyes kapcsolatot teremtettünk a felföldi magyar és szlovák írókkal, a kassai Thália Színházzal és művészeivel. Ez időből datálódik barátságunk Karol Wlachovský író-műfordítóval, a Szlovák Köztársaság későbbi kulturális attaséjával, a Szlovák Kultúrintézet igazgatójával.
Az 19781980 közötti két év csak a szerkesztéstől szakított el, az irodalmi folyóiratoktól nem: a Kulturális Minisztérium irodalmi osztályára helyeztek át, amely az Irodalmi és Tájékoztatási Főosztály részeként működött, Bíró Zoltán irányítása alatt. Főelőadó, majd osztályvezető lettem Tevékenységünk főként az irodalmi folyóiratokkal volt kapcsolatos, a lapkiadás merev szerkezetét, cenzurális viszonyait próbáltuk liberalizálni Pozsgay Imre minisztersége idején. Nem eredménytelenül s nem is megtorlatlanul: a főosztályt a minisztérium politikai indítékú átszervezésével hatástalanították. Ekkor saját döntésből elhagytam a hivatalt. Törekvéseinket és gondolkodásomat az irodalmi folyóiratokról akkoriban írt tanulmányom tükrözi, amely eredetileg miniszterhelyettesi értekezletre készült előterjesztés volt (nyilvánosságot elsőként a Fonyódi Helikon találkozón kapott, megjelent a Fonyódi Helikon évkönyvben és Öt közelkép című önálló kötetemben).
A minisztériumból távozva irodalmunk egészének elkötelezettjeként a Látóhatár című válogató–utánközlő folyóiratnál véltem megtalálni a helyemet. 1981 és 1990 között, a folyóirat megszűnéséig itt dolgoztam főmunkatársaként, a Tallózó rovat szerkesztőjeként.
A nyolcvanas évek végétől szabadabbá váló légkörben barátaimmal számos kezdeményezést sikerült megvalósítanunk szülőföldem és szülővárosom javára. 1988-ban Miskolcon irodalmi gyűjteményt hoztunk létre a Herman Ottó Múzeumban (három évig másodállásban ott dolgoztam), 1989-ben irodalmi egyesületet (újKILÁTÓ Irodalompártoló Egyesület), 1990-ben negyedéves irodalmi folyóiratot alapítottunk Orpheus címmel, az egyesületnek és a folyóiratnak elnöke, illetve főszerkesztője és kiadója voltam. Az egyesületi évek legfőbb hozama a három középiskolában folyó regionális irodalomoktatási kísérlet volt, s az Irodalmi olvasókönyv Abaúj, Borsod, Gömör és Zemplén irodalmából című szöveggyűjtemény, amelyet Kováts Dániellel, Fehér Józseffel és Porkoláb Tiborral közösen válogattunk és szerkesztettünk, s amely jó negyedszázadot késve, anyagi okok miatt most is csak digitalis formában, a honlapomon kap nyilvánosságot.
A rendszerkritikus Tokaji Írótábort, amely 1972-től a Hazafias Népfront B.–A.–Z. megyei Bizottsága égisze alatt nyaranta tartotta tanácskozásait, a rendszerváltoztatáskor megszűnés fenyegette. 1990-ben az irodalom önkormányzata szellemében megújítottuk, önálló jogi személyiségű egyesületté alakítottuk át. Az egyesületnek 1990–97 között kuratóriumi tagja, 19901993 között a titkára, s gyakorlatilag négy összejövetel megszervezője, évkönyv-sorozatának és a tábori újságnak elindítója voltam. Tevékenységemért 1988-ban a B.-A.-Z. megyei Önkormányzat Szabó Lőrinc-díját,  1994-ben az ArtisJus (Magyar Alkotóművészek Szövetsége) Literatura-díját kaptam meg irodalomszervezői kategóriában, főként a Tokaji Írótábor új szervezeti kereteinek és önállóságának a kialakításáért és négy rendezvény megszervezéséért (az azévi díjazottakkal, Rába Györggyel, Závada Pállal, Simonffy Andrással együtt).
Vörösnarty Mihály születése 200., és halála 150 évfordulóján, 2000-ben és 2005-ben az országos megemlékezés szervezésében vettem részt. Nyugdíjba vonulásomkor a Vörösmarty Gimnázium Vörösmarty emlékplakettel tüntetett ki.
             Tanári és szerkesztői tevékenységem mellett szerény alkotói munkát is végeztem. 1968 óta publikálok kritikákat és tanulmányokat, főként a huszadik századi magyar irodalomból. Két önálló kötetem jelent meg (Irodalmi lapok, lapkísérletek Miskolcon 18801956, Miskolc, 1987; Öt közelkép, Miskolc, 1989). Több könyvet szerkesztettem, többek között egy regionális jellegű irodalmi olvasókönyvet (Olvasókönyv Abaúj, Borsod, Gömör és Zemplén irodalmából, kéziratban), ezek közül 1995-ben jelent meg a Fiatal írók tanácskozása, Lillafüred 1969 című dokumentumkötet, amelyet sajtó alá rendeztem és jegyzetekkel láttam el. 1969-től kezdve az 1990-es évek végéig rendszeres szereplője, közreműködője voltam író–olvasó, szerkesztőség–közönség találkozóknak mind Budapesten, vidéken és külföldön egyaránt. Pályámat számos médiaszereplés kísérte.
            Tagja vagyok a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak.
.