Hibaüzenet
Strict warning: Only variables should be passed by reference eval() függvényben (/chroot/home/zimonyiz/zimonyizoltan.hu/html/modules/php/php.module(80) : eval()'d code 6 sor).
Színház, kritikák, előzetesek
A címbeli struccok: a hajdani VIII. bések; az estély: a 25. érettségi találkozójuk egy szlovák városkában. Kilencen gyűltek össze, köztük sikeresek és megrekedtek. Mindannyian mohón feledkeznek ifjúságukba, a diákcsínyek mámorába, mely 1943-ban, a fasiszta Szlovákiában apró politikai tettel is felért. Az egyik csíny, a „menetelés” fölidézése életük alakulására, mindannyiuk – mint kiderül: közös – sorsára irányítja a figyelmüket.
Csehov szerencsét hoz a Miskolci Nemzeti Színháznak. Ma is jó emlékű a Ványa bácsi egykori kamaraszínházi előadása, a Cseresznyéskert ez évi bemutatója pedig – az egyébként igen átlagos – színi évad alighanem legjobb előadása lesz.
A Cseresznyéskert a tétlenségben, az álmokban és a pillanatban való ellenállás nélküli feloldódás világnézetét fejezi ki. Csehov nem engedi, hogy a szereplőkben élő érzelgős-lírai atmoszféra önállósuljon, mint azt sem, hogy a tárgyilagos néző kinevesse hőseit.
A gyermekkori színházi élményeim, ahogy visszaidézem, nem voltak gyermekszínházi élmények. Akkoriban e „tagozata” talán nem is létezett a Miskolci Állami Déryné Színháznak, tízéves koromtól mégis – eleinte középiskolás nővérem „osztálytársaként” – minden „felnőtt”-darabot megnéztem, amelyet a diákbérletezés lehozott a délutáni sorozatba. A Csongor és Tünde, a Pettyes, a Trubadúr, Trenyov Gimnazistákja, amire határozottan emlékszem az első évadból, később, még mindig nem a gyerekkor legvégén áll Kazimír Károly emlékezetes Antigoné előadása.
