Hibaüzenet

Strict warning: Only variables should be passed by reference eval() függvényben (/chroot/home/zimonyiz/zimonyizoltan.hu/html/modules/php/php.module(80) : eval()'d code 6 sor).

Féja Géza

Curriculum vitae

Féja Géza (1900–1978) író, publicista, szociográfus, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, könyvtáros.
A gyors költői sikereket elért, „művészlélekként” ismert Eötvös-kollégista csak az 1920-as évek vége felé Bajcsy-Zsilinszky Endre oldalán talált rá tehetsége igazi természetére. A sokszínű népi írói mozgalomban sajátos szerepet töltött be: „lobogó tüzű igehirdető”, „hatalmas gége” volt, aki tudott a tömeg nyelvén szólni és írni. Nevét a szenvedélyes tanulmány, harcos irodalmi esszé és az agitatív szociográfia tette ismertté. Műveit átjárta az állandó töprengés, szorongás, segítség-kiáltás, vád és harc a magyarság sorskérdései körül. Alakját a kortársi emlékezések optikája erősen eltorzította.
 

Kráterarc, vulkános élet

Beszélgetés a 75 éves Féja Gézával
 
 Az életem teli volt akadályokkal, bármibe fogtam. Itt volt például a szociográfia, megjelent a Viharsarok, a három kiadás után három külön pört indítottak. Volt olyan év, hogy 64 vagy 66 napot töltöttem törvényszéken. A Viharsarokba zsúfoltam mindent, novellák, drámák anyagát, amit később meg akartam írni, de egyszerűen lecsapták előttem a sorompót. Ez így ment egész életemben — nem panaszként mondom, sors volt. Sose siránkoztam, vállaltam a sorsot. Azt hiszem, egyedül ez méltó férfihoz.
 

Kilencven éve született Féja Géza

Féja Gézánál keresve sem lehetne jobb példát találni ember és szerep összhangjának megbomlására, arra, hogy valaki mennyire egyoldalúsíthatja önmagát a vállalt szerep érdekében. A magyar sorskérdések őrlő malomkövei között túlzott szerepvállalással válaszolt az első világháború utáni állapotok túlzó kihívásaira. Őt szokták, s okkal, felhozni példaként arra, hogy a mindenkori jelen mennyire kötődhet saját fel­adataihoz, s hogy ideáljai mennyire elvakulttá tudnak tenni valakit. Ugyanakkor Féja az árnyalatok iránt is fogékony volt, vájt fülű esztéta, aki felis­merte a tiszta szellemi értékeket. A vállalt szerep Prokrusztész-ágy volt számára, nemcsak kiteljesítette, mozgalmak élére emelte, hanem le is csonkolta egyénisége számos értékes vonását. A debatter szerep azonban nem volt idegen Fájától, sőt, jól illett egyénisége alapvonásaihoz: gúny, ellenkezés, bizonyos fölényesség és önérzet, kíméletlen, olykor lehengerlő támadókedv jellemezte.

Féja Géza Esztergom táborban

 
Féja Gézáról a közszereplés villanófényében készültek a legtalálóbb felvételek. E képek főként a „társadalom erővonalainak nyílt pályáján” mozgó írót őrizték meg, ügyek vállalóját, akiben „könnyen tüzet fog a szenvedély”, aki „megtalálta a gyújtópontokat, amelyekben minden kis gyarló tűz méltó lángolássá éghet”. Az egyik „fotó” a szónokot ábrázolja, Illyés Gyula készítette még a háború elótt, a Márciusi Front idejében, tehát a népi mozgalom felívelésekor:

Vihar a Viharsarok körül

1937 tavaszán, amikor megjelent Féja Géza Viharsarok című szociográfiája, az írónak élete legnagyobb háborúsága kezdődőtt el. A könyv élénk visszhangot vert, több száz cikk méltatta és támadta; a vita hullámai a sajtóból kiáradtak a megye- és városházak üléstermeibe, a parlamentbe, sőt, a törvényszékekre is. Tiltakozások, támadások rendészeti beavatkozást sürgető felszólalások, bűnvádi eljárások váltogatták egymást rajongó, együttérző megnyilvánulásokkal.

Lobogó tüzű igehirdető

Féja Géza posztumusz műve, bár egy letűnt világot dokumentál, olyan felzaklató ma is, mint amilyen felzaklató volt egykor az ujjait sebekbe dugó, az országot gyalog, szekéren bejáró „fanatikus igehirdető”, Féja Géza maga. A könyv úgy mutatja őt, ahogyan a Márciusi Front, a Viharsarok, a Régi magyarság bűvöletében felnőtt nemzedékek látták. Az elmúlt húsz-huszonöt évben ezt a jellegzetes arcot jószerivel csak a Viharsarok közvetítette; a könyvkiadás, miután Féja Géza 1957-ben visszatérhetett a szellemi életbe, szabályos szépírót faragott belőle.

Perújrafelvétel

Tárgyalásokon lehet megfigyelni: a bíró olykor vissza-visszatér mellékes részletekre, megpróbál az ügy szempontjából érdektelen körülményeket is tisztázni, hogy hasznos benyomásokat szerezzen a tanúk emlékezetéről, szavahihetőségéről.
Abban a perben, amelynek vádirata szerint Féja Géza elárulta Bajcsy-Zsilinszky Endrét és átállt Gömböshöz, a bíró alighanem elidőzne egy részletkérdésnél: hogyan is szakítottak, lejátszódott-e közöttük valamilyen nagyjelenet? A tanúk ugyanis másként emlékeznek.

Utószó - Féja Géza történelmi tanulmányához

Az itt közreadott részlettel Féja Géza eddig ismeretlen Kossuth kéziratának egyik legizgalmasabb fejezetét veszi kezébe az olvasó. Történelmi tanulmányt, ám írótól, s irodalmi folyóiratban! Tehát nem szakmunkát, hanem sajátos, „irodalmasított” változatot: esszét. Esszét, amelynek – Németh László szavaival – „a téma csak csatatere.” Így is kell olvasnunk e tanulmányt: a szerző korát vetítve Kossuth pályaképe mögé, együtt szemlélve múltat és jelent.

Féja Géza Békéscsabán

Az a tizenegy év, amelyet Féja Géza 1945 és 1956 között Békéscsabán töltött, kényszerpálya volt. Megfosztották írói hivatásától, száműzték a szellemi életből. A vidék átlátható és így vállalható emberi viszonyai azonban megóvták. A békétlen Békés munkát és menhelyet adott neki. Helyi baloldali vezetők védték a „baloldal” támadásaival szemben és a rendőri zaklatásoktól. Kiálltak mellette saját országos központjukkal szemben. Elvi alapon és meggyőződésből, mert ismerték azt az írót, aki az 1930-as évektől szószólója volt ügyüknek, aki cikkeiben lépten-nyomon a társadalmi átalakulás, az emberi és nemzeti előrejutás távlatait kutatta.

Féja Géza és Martsa Alajos levelezése

Féja Géza esztergomi éveinek jóformán minden epizódját ismerjük az időből, amikor még az ifjúság csillaga járt az író felett. Életregénye, a Szabadcsapat hosszú oldalakon idézi a fiúnevelő intézetté előlépett hadifogolytáborban töltött évtizedét. Öregkorában ismét sűrűbben említi a város nevét. ,,Sokat gondolok Esztergomra. Sokat szenvedtem ott, mégis fiatal, szerelmes, tehát boldog is voltam." ,,Nagy honvágy él már bennem Esztergom iránt."

Oldalak

Feliratkozás RSS - Féja Géza csatornájára