Curriculum vitae

Curriculum vitae
Féja Géza életrajzi vázlata

 

Féja Géza (1900–1978) a Lévához tartozó Szentjánospusztán született 1900. dec. 19-én. Író, publicista, szociográfus, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, könyvtáros. Féja Tibor bátyja, Féja Endre édesapja.

Római katolikus vallású, elszegényedett köznemesi családból származott, őse kuruc Feja Dávid, protestáns mártír kassai főbíró. A család rekatolizált. 1720-ban Féja János alapította meg Léván a csizmadia céhet, a foglalkozás apáról fiúra szállt. A család homo novusa Féja Géza édesapja, Féja Kálmán volt, Magyar Óvárott végezte felsőfokú tanulmányait.

Féja Géza elsőszülött volt, szülei 1900. március 19-én kötöttek házasságot, húga, Erzsébet 1902. március elején, öccse, Tibor 1906. március 4-én, Sára húga 1908. november 6-án született. Apja Féja Kálmán uradalmi intéző volt, Léva képviselő testületének és Bars vármegye törvényhatósági bizottságának virilista tagja. Anyja Lokota Anna, Lokota Adolf nyugalmazott királyi főmérnök lánya.

Gyermek és ifjúkorát Bölcsődal (1958) című életregényében dolgozta fel. Tragikus élménye: apja öngyilkossága (1910) és a magyar államiság széthullása, szülőföldje, Léva idegen uralom alá kerülése (1919).

Édesapja 1910. május 31-én a lévai temetőben lőtte agyon magát édesanyja sírján a halálhír bejárta az országos sajtót, a feszített választási hangulat áldozatának tekintették.

Féja Géza 1911 őszén kezdte meg tanulmányait a lévai római katolikus kegyesrendi (piarista) gimnáziumban. (Lévai katholikus főgymnasium).  A gimnázium felekezeti és nemzetiségi összetétele vegyes, a vidéki tanulók túlsúlyban voltak.

Kitűnő tanuló volt. V. osztályos korában tagja a Maria Kongregáció vezetőségének (ún. konsulter). Már diákkorában jelentkező egyház- és klérusellenessége később is hívő, gyakorló vallásossággal társult. V–VII. osztályos korában ösztöndíjas, a Sántha György féle alapból részesült. VII. osztályos korában vezető szerepet játszott az önképzőkörben, a kör megválasztott hadba vonult elnökét helyettesítette. Ugyancsak VII. osztályos, amikor  önképzőköri pályázatot nyert A palóc lélekrajz és milieau Mikszáth műveiben című dolgozatával (40 K jutalom). Szónoki képessége diákkorában is megmutatkozott. 1918. március 15-én (VII. osztályos) az önképzőköri ünnepség szónoka. A Bars című helyi lap beszámolt a főgimnáziumi ünnepségről: „Utána Féja Géza mélyen szántó, tartalmas ünnepi beszéde következett, melyet szívélyes ovációval fogadtak.” (Bars, 1918. március 17.) 1918 szeptemberében ő vett búcsút a sírnál a tanítványok nevében a főgimnázium egyik spanyolnáthában elhunyt tanárától.

A háborús évek, a forradalmak, a spanyolnátha és az államfordulat miatt felborult az oktatás rendes menete. 1916-ban például 3 hónapos a nyári vakáció, az 1916/17. tanév csak októberben kezdődött el, az 1918/19-es tanévben alig volt tanítás.

1919. január és július között hadiesemények színtere a város. 1919. január 8-án Lévát a magyarok katonailag kiürítették, polgárőrség tartott rendet, tagjai felsőbb gimnazisták, vélhetően Féja Géza is. 1919. január 21–22. között 200 főnyi cseh-szlovák csapat szállta meg a várost, a polgárőrséget lefegyverezték. Ilyen körülmények között érettségizett 1919. május 3-án. Ez volt az utolsó érettségiző osztály a lévai piarista gimnáziumban. 1919. június 1-jén a cseh katonák harc nélkül elhagyták a várost, bevonultak a magyar Vörös Hadsereg katonái. A helyi sajtó beszámolója szerint nagy sürgés-forgás, mozgalmas az élet Léván, amely szinte katonai táborhoz hasonlított. A városházán, a polgármesteri hivatalban szinte éjjel-nappal folyamatosan ülésezett a direktórium. 1919 júniusában a cseh repülők szinte minden nap megjelentek, köröztek Léva fölött, hol bombákkal, hol gépfegyvertüzeléssel támadták a várost, állandósult az ágyúzás. 1919. június 15-én heves gyalogsági harc kezdődött, elmaradt az Úrnapi körmenet is. 1919. június 29–30-án elvonultak a vörös csapatok. Három napig ismét polgárőrség vigyázott a rendre. 1919. július 3-án a cseh csapatok ismét megszállták a várost.

1919. december 29-én újabb gyász sújtotta a családot. Húga, Erzsike hosszú szenvedés után szívbillentyű elégtelenségben 17 éves korában elhunyt.

1920 januárjában megalakult Léván a Keresztény Szocialista Munkás Egyesület, ennek ifjúsági tagozata, a Keresztény Szociális Ifjak Szabadszervezete január 30–március 11. között 7 matinét szervezett, amelynek Féja Géza aktív szereplője. Az első összejövetel (január 30.) Féja Géza „lendületes bevezető szavai után” kezdődött, melyben „mélyen járó felolvasását hallottuk Boros Ferenc költészetéről” – írta a Bars. A 2. matinén (február 8.) „Féja Géza »A komikus majmokat«, a mondva csinált verskovácsokat persziflálta”. Az 5. matinén (február 29.) „Laczkó Géza hajszálfinom lélektani megfigyeléseit mutatta be Féja Géza felolvasása.” A matinékon Szabó Dezső, Sík Sándor, Gyóni Géza, Juhász Gyula műveit adták elő, illetve elemezték.

Életregénye szerint Féja Géza 1920 februárjában elcsatolt szülőföldjéről Budapestre menekült, a matinékról beszámoló Bars alapján valószínűleg erre csak március első napjaiban került sor. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem magyarnémet szakán folytatta, az Eötvös Kollégium tagja, Barta János szobatársa volt.

Egyetemistaként az ún. művész-lelkek közé tartozott, írói pályára készült. 1921-ben hazatért a hadifogságból a nála három és fél évvel idősebb volt lévai iskolatársa, Bányai Kornél. Néhány évig szoros kapcsolatban álltak, Bányai befolyással volt sorsa további alakulására, az ő révén szövődtek irodalmi kapcsolatai a Nyugttal, ahol 1922 decemberében jelent meg Féja első verse. Költőként indult, költői próbálkozásai nem túl sikeresek, verset egész életében írt, kötete azonban csak 1975-ben jelent meg (Kráterarc).

A pódiumról pódiumra száguldó Szabó Dezső szinte minden előadását meghallgatta. 1923 februárjában személyesen is megismerkedett vele, a vonzásába került, lapjai, az Auróra, majd az Élet és Irodalom munkatársa lett, főként tanulmányokat közölt, Móricz Zsigmondról jelent meg az első tanulmánya 1923-ban az Aurórában.

Az egyetemet befejezte, de nem tett gimnáziumi tanári záróvizsgát. 1923. július 11-én megkapta a magyar állampolgárságot. Ősztől házitanító lett Irsán [ma Albertirsa]. 19241939. között polgári iskolai tanár volt, előbb Esztergom-táborban a Katholikus patronage Szalézi Fiúnevelő Intézetben (Katholikus Patronage Polgári Iskolai Nevelő Otthon), majd Pesterzsébeten. Közben 1928. június 9-én megszerezte a polgáriskolai tanári oklevelet, miután magánúton elvégezte a magyar és német szakcsoport tárgyainak polgári iskolában tanításához szükséges tárgyakat. 1929. szeptember 1-jei hatállyal a Vallás és Közoktatási Minisztérium elismerte rendes tanárnak, majd igazgatóhelyettessé nevezték ki.

Esztergom-táborba Bányai Kornél hívására ment, akivel 1929. szeptember végéig együtt tanított (Bányai Kornéli ekkor Tiszaföldvár mellé, Homokra költözött, a szaléziak ottani intézetébe. Kapcsolatuk megszakadt, valami történhetett közöttük. Féja Török Sophie-nak (Babits Mihály feleségének) írt mentegetőző, magyarázkodó levele alapján nem zárható ki, hogy pletykálkodása teremtett tarthatatlan helyzetet Bányai Kornél számára).

1933 márciusától Pesterzsébeten tanított, áthelyezését Bajcsy Zsilinszky Endre intézte. Pályakezdését a Szabadcsapat (1964) című életregényében dolgozta fel, visszatér rá a Lapszélre (Szépirodalmi, 1982) című kötetben is.

Esztergom-táborban kiszakadt Szabó Dezső bűvköréből, újra a Nyugat és Babits felé tájékozódott. Bányai Kornéllal együtt részt vett Esztergom szellemi életében, a Balassi Társaság munkájában, a Forrás Antológiát szerkesztették. Kezdettől bekapcsolódott az 1925-ben magalakult Bartha Miklós Társaság munkájába, amely a népi mozgalom törekvéseit készítette elő. Fiatal, főként az elszakított területekről származó pályakezdő értelmiségiek szervezete volt. A Társaság tagjaként Bajcsy-Zsilinszky Endre irányában tájékozódik.

1926-ban megnősült, felesége, Farkas Gizella délvidéki, csantavéri származású polgári iskolai tanárnő. Vélhetően Féja Gézával egy tanévben került Esztergom-táborba Okleveles rendes tanár volt, számtan-mértan, természettan, földrajz tárgyakat tanított heti 18 órában, ő volt a természettani szertár őre. Tanárképző főiskolát végzett, majd néhány hónap múlva az 1923-24. tanévben került az iskolába, amely akkor még teljesen szervezetlen volt, nélkülözte a legszükségesebb felszereléseket, a tanításon kívül önzetlen iskolaépítő munka várt a tanárokra.

A tanári munka mellett 19291933 között Féja Géza ténykedésének szinte kizárólagos terepe Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjai és pártja, 1929-től lesz rendszeres cikkírója az Előőrsnek, irodalmi kritikákat, majd művelődési, művelődéspolitikai cikkeket ír. Baráti-elvi kapcsolat alakul ki közöttük. Féja alárendeli magát Zsilinszkynek, bizalmas hívei közé tartozik, alvezérféléje, az Előőrs, a Kohó (1931), a Szabadság munkatársa, szerkesztője. 1930 áprilisában Tamási Áronnal együtt részt vett Bajcsy-Zsilinszky Endre választási kampányában.

1930. október 25-én fiúgyermeke született, Bajcsy-Zsilinszky iránti tiszteletből Endre névre keresztelték. 1930. november 30-án megözvegyült, felesége 28 éves korában gyermekágyi lázban meghalt Budapesten. Bajcsy-Zsilinszky szállíttatta kórházba. 1930. december 2-án temették a Farkasréti temetőben, az intézet igazgatójának vezetésével megjelent a Fiúnevelő egész tanári kara és a növendékek is. Az újszülöttet – akinek Bajcsy-Zsilinszky Endre titkárnője, későbbi felesége, Bende Mária adott vért – Budapesten, a Vas utcai anyátlan csecsemők otthonában helyezték el 6 hónapig, utána Léván a nagymama nevelte 1938-ig, Féja Géza újabb házasságáig (1938. április 25.).

1930. november 1-jén zászlót bontott a Nemzeti Radikális Párt, Féja felesége halála miatt nincs jelen, de Zsilinszky táborában ő volt a pártalapítás egyik legkövetkezetesebb híve. A zászlóbontás után teljes energiával vetette bele magát a Nemzeti Radikális Párt szervezésébe. 1931 februárjában megjelent az Előőrsben az első kifejezetten politikai cikke (Országépítés vagy junkerpolitika), ebben Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikalizmus című programját élete legfontosabb, legútmutatóbb élményének nevezte. 1931: a Kohó című irodalmi és művészeti szemle szerkesztője.

Az 1930/31. tanévvel befejezte tényleges tanári működését Esztergom-táborban, 1931. szeptember1933. március 1. között fizetés nélküli szabadságot kapott, teljes energiáját az országjárásra, írásra, Bajcsy-Zsilinszky politikai mozgalmának segítésére fordíthatta. 1932-ben cikksorozatot írt az Előőrsben Szekfű ellen. 1932. március 27-én az Előőrs Szabadság néven, új formában jelent meg, Féja vette át a szerkesztését, ő irányította a pártirodát is. 1932-ben a Nemzeti Radikális Párt védőszárnya alatt megszervezte és vezette a Márciusi Fiatalok Szemináriumát.

1932 vége felé kezdett eltávolodni Bajcsy-Zsilinszkytől, a harmonikus viszony személyes érzelmi természetű okok miatt kezdett megbomlani, elvi ellentét ekkor még nincs közöttük. 1933-ban újra irányítja a Nemzeti Radikális Párt irodáját. Szabó Pál felfedezője. Első sajtópöre is erre az időre esik.

1933. március 15-i hatállyal Bajcsy-Zsilinszky Endre közbenjárására szolgálattételre áthelyezték Pesterzsébetre, itt tanított a Viharsarok perig, amikor elbocsátották állásából. 1933-tól egyre inkább önállósodott, lazább kötelékek fűzik csak Zsilinszkyhez, májusban lemondott a Szabadság szerkesztéséről, Bajcsy-Zsilinszky kérésére szeptemberig még folytatta. Az év vége felé háttérbe szorult a lapban, nevével főmunkatársként találkozunk. 1934 áprilisától már csak alkalmi szerzője a Szabadságnak, Féja ElőőrsSzabadság korszaka 1934-ben lezárult.

1934. március 4-én Zilahy Lajos átvette a Magyarország című napilap szerkesztését, Féja csatlakozott Zilahyhoz, bekapcsolódott az Est-lapokhoz, a Magyarország állandó külső munkatársa lett. Az 1934/35-ös tanévben órakedvezményt kapott irodalomtörténeti kutatásaira tekintettel; a Vallás és Közoktatási Minisztérium megbízza egy népszerű irodalomtörténet megírásával, ebből születik a Régi magyarság, amely azonban túl jakobinus szelleműnek tűnt, nem került iskolai használatba, ekkor ki sem adták. 1934-ben megjelent egy népmese gyűjteménye (Mesélő falu, Magyar Könyvbarátok kiadása).„Szerves része ez a könyv egy folyamatnak, az egyetemes magyar művelődés új korszakának, oda illik, oda tartozik Bartók és Kodály gyűjtései, a sárközi s kalotaszegi népművészet remekei s a legújabb magyar írók művei mellé. A magyarság egyre jobban hazafelé tér, befelé tér, nem mintha lemondana szellemének nagy igényeiről, messzire nyúló törekvéseiről, sőt: a mélyek nedveivel, melegével meggazdagodva akar újra s igazán a magasság felé indulni. A népi gondolat újjászületésének korszakát éljük.”

Az 1930-as évek elején Féja bekapcsolódott a Felvidék irodalmi életébe: a Kazinczy Szövetkezet lektora, a Magyar Írás pesti szerkesztője, Győry Dezsővel és Tamás Mihállyal megalapítják a pozsonyi Tátra kiadót.

1935-ben támogatta Bajcsy-Zsilinszky Endrét a parlamenti választási kampányában, újra cikkeket írt a Szabadságba, márciusban kiutasították a vásárosnaményi járásból.

Részt vett az ún. Új Szellemi Frontban. 1935. ápr. 16-án ő is jelen volt Zilahy Lajos villájában a Gömbös Gyula miniszterelnökkel való találkozón. 1935 decemberében személyes összezördülésre került sor Zsilinszkyvel, az intrikák miatt végleg eltávolodott Zsilinszkytől, Zsilinszkyt és Féját ekkor már politikai, elvi és alkati eltérések távolítják el.

19351937: Féja Géza „baloldali fordulata”, leszámolt a Gömbös-féle reformillúziókkal, fogékony a polgári liberális, polgári radikális és szocialista baloldaliságra, útja innen új szövetségek és kézfogások révén egyenesen a Márciusi Fronthoz vezetett. 1936 januárjában a sajtóban felvetette egy szegényparaszti, agrárproletár jellegű nemzeti parasztpárt megalapításának szükségességét. Megjelenik az Ady Endre Jóslások Magyarországról című könyv első, majd második kiadása, Féja Géza válogatása Ady magyar sorskérdésekről írt tanulmányaiból, cikkeiből. 1936-ban a nyár jó részét Békés, Csanád és Csongrád megyében töltötte, anyagot gyűjtött készülő szociográfiájához.

1937. március 10-én a Magyarország felfedezése sorozat zengő nyitányaként megjelent Viharsarok című szociográfiája, forradalmi rendszerváltozást sürgetve. 1937. március 15-én a Márciusi Front egyik vezetőjeként a nemzeti múzeumi ünnepség egyik szónoka.  Áprilisban a budapesti királyi ügyészség nyomozást rendelt el a Viharsarok ellen osztály ellen elkövetett izgatás és a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen sajtó útján elkövetett vétség miatt. Féja lakásán házkutatást tartanak, a könyvet elkobozzák. Jobboldali sajtóhajsza követeli, hogy fosszák meg tanári állásától, ez meg is történik: 1938-ban felfüggesztették, majd elbocsátották. A baloldal kiállt mellette, a kobzás és az ügyészi eljárás ellen. Csongrád és Békés megye, Szentes város bűnvádi feljelentést kezdeményezett ellene a Viharsarok miatt. Májusban, majd, szeptemberben megjelent a Viharsarok 2. és 3. kiadása, mindegyik ellen ügyészi vádiratot adnak ki. Novemberben a Válasz folyóiratban (a népi írók lapjában) megjelent a Makói Kiáltvány, aláírói Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre és Veres Péter.

1937. szeptember–1940. május: a Viharsarok-per időszaka. A budapesti királyi büntetőtörvényszék 1937-ben elítélte. 1938. szeptemberben a budapesti királyi ítélőtábla felmentette. 1939-ben a kúria a felmentő ítéletet megsemmisítve elítélte, kegyelmi kérvényét az ügyészség nem támogatta. 1940 májusában: a kormányzó feltételesen elengedett szabadságbüntetés kegyelemben részesítette, büntetése újabb ítélet esetén végrehajtható. Közben 1938. március 15-én közreadták a Márciusi Front kibővített programját, egyik készítője Féja Géza.

1938 a Márciusi Front válsága, Féja irodalmi, Kovács Imre politikai mozgalom híve, kiéleződött az ellentétük. A Kelet Népe szerkesztője lett.

1937: Kapcsolatának kezdete Supka Magdolnával. 1938. április 25-én megnősült, felesége Supka Magdolna művészettörténész, Supka Géza leánya, 1943. május 21-én hivatalosan is elváltak, de 1941 októberétől felesége már külön költözött. Életük végéig „lélekben társak” maradtak.

1938-ban Féja egyik aláírója és másodmagával az aláírások gyűjtője volt az első zsidótörvény ellen tiltakozó értelmiségieknek, művészeknek.

1939. januárban 300 paraszt delegátus jött Budapestre, Szabó Pál tízéves írói jubileumára, a Néppel a népért mozgalom zászlóbontására. Féja Géza az egyik szónok, irodalomról beszélt.

19391945 között újságíró, a kormánypárti Magyarország belső munkatársa, Teleki Pál politikai irányvonalát követte. 1940. áprilisaugusztus között népfőiskolai tervezeteket készített. 1942-ben Móricz Zsigmond temetésén búcsúbeszédet mondott.

1942-ben megjelent Öngyilkosság (Stefan Zweig) és Razzia „Mekkában (úgynevezett „negresco”) című és más cikkei miatt a baloldali, liberális, szocialista oldal anatéma alá vette, kiközösítésük végleges. 1945-ben Magyar irodalomszemlélet című brosúráját Indexre tették. 1945. március elején Püski Sándor Békésre menekítette, de március 15-én már (Németh Lászlóval együtt) letartóztatták, átkísérték Békéscsabára, kihallgatták, s csak pár hét után engedték el. 1946. január 2-tól egészen 1949. február 9-ig tartott ellene a nyomozás és a népbírósági eljárás, ekkor a vádat ejtették. A „Viharsarok” (Békéscsaba, Békés megye) baloldali, kommunista funkcionáriusai és rendőri vezetői kezdettől mellé álltak.

19451956 között Békéscsabán élt fiával együtt, aki 1949 őszén egyetemre ment, az Eötvös Loránd (Pázmány Péter) Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom–muzeológia szakán kezdte meg tanulmányait, volt nevelőanyjánál, a Supka családnál lakott.

Kirekesztődött az irodalmi életből. Névtelen cikkeket írt a Viharsarok című helyi lapban, amelyet Cseres Tibor szerkesztett. 1945. május 2-án megbízták a békéscsabai városi könyvtár szervezésével, népkönyvtárőr lett. A környék elhagyott kastélyainak könyvtárait mentette, szállította be Békéscsabára. 19451961 között könyvtáros volt, 19451952: a békéscsabai városi könyvtár, 19521956: a Békés megyei könyvtár munkatársa. Fiának írt leveleiből ismerjük békéscsabai mindennapjait. Sokat betegeskedett. Nagyon népszerű, számos fiatal szellemi elindításában játszott szerepet, ismeretterjesztő előadásokat tartott. Elterjedt, hogy békéscsabai időszakában lakhely elhagyási tilalom alatt állott, valójában kezdettől sokfelé járt a megyében, az ötvenes években egyre többet utazhatott, Budapestre is könyvtárosi értekezletekre. Ezek az utak alkalmat adtak írótársaival való találkozásokra, őt is sokan meglátogatták Békéscsabán. Közben szüntelenül írt, főként tanulmányokat és naplószerűen verseket, az íróasztalfióknak. 1956-től, a Magvető Kiadó megszületése után már a megjelenés reményében novellákat.

1956 őszén azonnal a nemzeti felkelés mellé állt, s elsőnek szólalt meg a magyar függetlenséget hirdető Békés megyei Szabadság rádióban. Mérsékelt, higgadt beszédet mondott, amely nyomtatásban is megjelent az Új Magyarországban. 1992. október 22-én. Békéscsaba fehér márványtáblán örökítette meg az eseményt a következő szöveggel: „Féja Géza szózatával 1956. október 31-én ebben az épületben kezdte meg adásait a Békés Megyei Szabadság Rádió“

Október 23-án az Írószövetség a vöröskeresztes ügyekhez delegálta, az Új Magyarország főszerkesztőjének választják.

1956 őszétől bekapcsolódott újra az irodalmi életbe, szeptemberben az írószövetség visszavette tagjai közé, októberben beválasztották a választmányba. 1956. november 1-jén költözött vissza Budapestre, bár 1960-ig Békéscsabán maradt könyvtárosi állományban. Budapesten élt, élete alkonyán Budán, a Szőlő utcai elhíresült házgyári sávházban.

1957. január1. 1960. április 1. között fizetés nélküli alkotószabadságot vett igénybe. 1960. április 1-jén a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár vette állományba, tudományos főmunkatárs. 1961. január 24-től nyugdíjas.

1957-ben újra könyve jelent meg: a Bresztováczy és az ördög című elbeszéléskötete a Magvető Kiadónál. A novellák zömét 1956 előtt írta.

1957-ben Bodnár György, a Magvető Kiadó irodalmi vezetője művei sorozatkiadásának tervéről tájékoztatta, évi két könyv megjelenését engedélyezik számára. A megállapodás szerint 1958-ban két könyve jelenhet meg.

Még Budapest ostroma idején kezdte írni Bölcsődal című életregényét, Békéscsabán folytatta, 1957-ben Budapesten fejezte be, s 1958-ban meg is jelent, majd ugyancsak 1958-ban a Viharsarok 4. kiadása. A művei sorozatos kiadására és a havi átalány szerzői jogdíjra kötött szerződést azonban felbontották. A népi írókról című MSZMP állásfoglalás Sinka Istvánnal és Kodolányi Jánossal együtt mint a mozgalom szélsőjobboldalához tartozót ítélte el,  mint aki nem ismerte el a morális  felelősségét a tragikus eseményekért, nem volt képes szembenézni a saját hibájával, ezzel önmagukat szorították ki a felszabadulás után az erjedni kezdő demokratikus szellemi életből.

Novelláskötete és életregénye indulatokat kavart: a város „kibeszélése” miatt Léva kiátkozta. Békéscsaba is megharagudott rá, csak élete végén és halála után bocsátott meg neki. Halálának 10. évfordulóján (1988) teret neveztek el róla. Féja Géza portréja – mely Szalatnyay József alkotása – a Békés Megyei Könyvtárban található.

A mezőgazdasági szövetkezeti eszme híve, közel állt Fehér Lajos agrárpolitikájához. 1962-ben Bátaszéken járt szociográfiai úton, ebből született meg a Sarjadás (1963) című szociográfiája. 1966-ban József Attila-díjat kapott. Kiteljesedett írói pályája, rendszeresen publikált a Kortárs és Új Írás című folyóiratokban, történelmi tárgyú, életrajzi regényei, tanulmánykötetei és visszaemlékezései jelentek meg. 1978. aug. 14. este a Kútvölgyi Kórházban hunyt el. A Farkasréti temetőben, feleségével, Farkas Gizellával közös sírban nyugszik.

A gyors szépírói, költői sikereket elért művészlélekként ismert Eötvös-kollégista csak a ’20-as évek vége felé talál rá tehetsége igazi természetére. Bajcsy-Zsilinszky Endre oldalán, illetve majd a népi írói mozgalomban. A sokszínű népi írói mozgalomban sajátos szerepet töltött be: lobogó tüzű igehirdető (József Attila), fanatikus igehirdető, „hatalmas gége (Németh László) a népi gondolat terjesztésében, tudott a tömeg és a közösség nyelvén szólni és írni.  Nevét a szenvedélyes tanulmány, harcos irodalmi esszé és az agitatív szociográfia tette ismertté. Irodalomtörténeti, szociográfiai, történeti munkákat is írt, de nem volt szaktudós, író volt ő, akinek műveit átjárta az állandó töprengés, szorongás, segítség-kiáltás, vád és harc a magyarság sorskérdései körül. Ellentmondásos és változó volt a viszonya a kortársaival. Alakját a kortársi emlékezések optikája erősen eltorzította. Mikszáth, Ady Endre, Szabó Dezső és Harsányi Lajos, később Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula és Tömörkény István hatott rá, Szabó Pál, Sinka István, Tamási Áron felfedezője és népszerűsítője volt.