Otthontalanok

Otthontalanok
Serfőző Simon színművei

 

Serfőző Simon egy Zagyvarékas melletti tanyán, paraszti sorban cseperedett föl. Első verseivel a hatvanas évek legelején jelentkezett, amikor az iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása átformálta a parasztság hagyományos életvitelét, földtulajdon fogalmát. Ha valaki nem akart belépni a téeszbe, s a megbélyegzett egyéni gazdálkodást sem vállalta, beadhatta a földjét a közösbe, és mehetett a városba megélhetés után nézni. Tömegek indultak el ekkor a gyárakba, városi munkásszállásokra, albérletekbe, ültek a kétlakiság ingavonatára. E sorsváltás részese lett Serfőző Simon is. A paraszti múlt még érintetlen világa adta az első benyomásait, felnőni azonban már a falvakból kirajzó több százezres „sorsa dűlői mentén" nőtt fel. Otthontalan munkások című riportjában írta meg, miképp indult el egy hajnalon a korai vonattal Pestre, segédmunkásnak. Azóta, az első „hazasíró" költemények óta is az otthon maradottak és a kirajzoló otthontalanok sorsát írja, a vers mellett immár újabb műfajokban, irodalmi riportokban, drámákban, hangjátékokban is.

Serfőző Simont a Miskolci Nemzeti Színház avatta drámaíróvá 1975-ben, színművei az idei könyvhétre kötetben is megjelentek a Magvető Kiadó gondozásában. Az Otthontalanok című kötet a fülszöveg szerint három egyfelvonásost tartalmaz — ám ebből két mű. a Rémhírvivők (1975) és az Otthontalanok (1979) miskolci színházi előadása bebizonyította, hogy önállóan műsorra tűzhető, egész estét betöltő, újra színpadra vihető darabok, s nem könyvdrámák kerültek a Magvető ,_tpapírszínpadára".

A három dráma voltaképpen trilógia. A nyitódarab, a Rémhírvivők 1959 ködös, nyirkos novemberének végefelé játszódik, a politikai elhatározásból, felülről kezdeményezett tsz-szervezések izgatott napjaiban, témája a félelem és a fenyegetettség-érzet. Három szomszédos tanya eltérő paraszti réteget képviselő lakói élik át — még az agitáció előtt, a „vendégvárás" bizonytalanságában — a kistulajdon elvesztésének lelki megrázkódtatását. Mire az agitátorok megérkeznek, a félelem már megpuhította őket. így valószínűleg képtelenek lesznek egyéniségük, autonómiájuk megőrzésére.

A paraszti lét távlatait elvesztve a hatvanas évek elején kisebb népvándorlás indult el faluról városba. Az Otthontalanok, a kötetben olvasható második színmű az „okozat", drámája. a kényszerű kirajzás következményeit ábrázolja. Az első felvonás egy munkásszálláson játszódik. Ahány lakó, annyi egyéniség, annyi sors, jellem. A második felvonás ebből a szociográfiai tablóból nagyítja ki egy házaspár, Csendáék történetét. Amíg a Rémhírvivők a szülőkét, az Otthontalanok a gyermekeik sorsát ábrázolja, városi megkapaszkodásuk esélyeit, s a megfordíthatatlanságot: a visszatérés a faluba nemcsak egyéni kudarc számukra, hanem lehetetlen is. Állandósul az átmenetiség. Peremhelyzetbe, lefokozott városi létbe kényszerülnek, albérletekben tengődnek, kuporgatnak, kényszerű abortuszok miatt meddőségre kárhoztatva, gyermektelenül. A Csenda-házaspár távlattalansága az egyéni tragédián túl a társadalmi gondokat is érzékelteti, az alulnépesedést, demográfiai fogyást.

A harmadik drámában (Mindenáron) az előző két műben külön-külön ábrázolt generáció, a szülők és gyermekeik világának konfliktusa került középpontba. Másodlagosan jelen volt már ez az ellentét korábban is; a Rémhírvivők tragikomikus hangja, s az epizódszerepben feltűnő fiú elvágyódása jelezte, hogy a szülők életformája, amelyhez foggal-körömmel ragaszkodnak, embertelen, kizsigereli őket. s nem vonzó a fiúk számára, noha érte hajtják önmagukat.

A Mindenáron a hetvenes —nyolcvanas években játszódik, újra falun, de már a gyarapodás Időszakában. A viszonylagos jómód azonban céltalan és értelmetlen: a fiatalok kirajzottak; a falu elöregedett, nincs, aki gondoskodjék az idősekről, elöregedettekről, aki látogassa, gondozza a sírkerteket. A szülők ezért a koporsót is jó előre megveszik ma­guknak, s olyan kriptát állítatnak. amely az emberi felejtésen túl is képes dacolni az idővel.

A Rémhírvivők társadalomlélektani, az Otthontalanok szociografikus megalapozású mű volt. a Mindenáron elsősorban jellemdráma. a fejleményekben döntő a szerepe a rátarti anya egyéniségének. Juháné nagyravágyása emlékeztet Bodnárnéra, Németh László parasztnagyasszony hősnőjére. A küzdelmes, önkizsákmányoló élet céltalan itt is, a feltörekvés mércét vesztve torzítja és tragikumba sodorja a tágabb és szűkebb közösséget, Juháné végül a saját lánya boldogságát teszi tönkre.

Serfőző Simon színműveit trilógiaként olvasva az elmúlt harminc év paraszti va­lóságának drámai .mozzanatai idéződnek az emlékezetünkbe. A Rémhírvivők írói szemlélete azonban ezen is túlvezet. tértő és időtől független, általános érvényű léthelyzetet tükröztet. Az egyén megaláztatását, félelmét és fegyvertelenségét, midőn olyan tőle idegen, nagyobb külső erők ólmosodnak rá, amelyek a jót (vagy a rosszat) — legyen a szándékuk zsarnoki önkény vagy bolondító civilizátori buzgalom — az egyéniség autonómiáját semmibe véve hozzák az emberiségre.

A három színmű vékonyka kötetet tesz "csak ki, így elfért volna mellettük, s szívesen olvastuk volna velük együtt Serfőző Simon Öröm jön a házhoz című hangjátékát is. amely az Alföld című folyóiratban jelent meg, sugározta a Magyar Rádió is.

A Könyvhét Hírei (Miskolc) 1988. 4. oldal