Zimonyi Zoltán: „Történelmünk tényhű megítélését nem elsősorban az emlékiratoknak, hanem forráskiadványoknak, közvetlen dokumentumoknak kell szolgálnia." Berkes Erzsébet vonja le ezt a tanulságot Féja Géza Lapszélre című posztumusz könyvéről írt kritikájában; ő maga azonban nem követi a saját útmutatását.
Berkes Erzsébet: Zimonyi Zoltán azt állítja, hogy bár a forráskiadványok és dokumentumok jelentőségét többre becsülöm múltunk marxista irodalomtörténetben esedékes földolgozásakor, mint az emlékiratokat, azért magam is csak emlékiratokra hivatkozom, jóllehet a szóban forgó kérdésben már vannak tudósi publikációk, például tőle is.
Zimonyi Zoltán: Berkesnek arra kellene felelnie, ha vitatkozni akart volna, hogy a szóban forgó emlékiratok forrásértékűek-e Féját illetően vagy sem, meggyőződött-e a hitelükről közvetlen dokumentumokból. Ő azonban nem vitatkozik, hanem harcol. Taktikája hatásos: a neki felrótt kritikát olvassa vissza rám. Hogy a pengéje megül-e vagy sem, lényegtelen. Csak a győzelemért megy, nem fontos a tiszta találat, elég, ha a bíró és a közönség annak látja.