Lapszélre (Zsófika és Mónika)

Lapszélre
Zsófika és Mónika

 

Zsófika és Mónika tizenévesek, osztálytársak egy általános iskolában. Mónika napközis, a menzán ebédel, utána sétálnak, játszanak, majd megírják-megtanulják a leckét, ha kell, tanári segédlettel. Délután uzsonnát is kapnak. A napközi díjat havonta fizetik be tanárnőjüknek, a térítés összege a szülők egy főre eső keresetétől függ.

Zsófika is jogosult lenne a napközire, de nem veheti igénybe, mert sportol. Igazolt versenyző, mindennap edz. Önköltséges kosztos tehát, úgynevezett „ételhordós''. Reggelenként fogja a sálkákat, az iskolatáskát, s ráadásként hetente kétszer-háromszor a tornacuccot, egy-egy hétvégi verseny után még a sportfelszerelést is. A buszon ilyenkor a tömeg tartja, kapaszkodni nincs keze. Hétfőn korábban indul, sort kell állnia, hogy a szakács néninek befizethesse a jövő heti ebédpénzt. Gyakran elküldik. Hiába, a konyhának is megvan a maga baja, kicsi a létszám, valaki mindig hiányzik, a fazéknak viszont rotyogni kell. És kilencre jönnek a napközisek is, Zsófika tehát kedden újra próbálkozik.

Zsófika négy óra után ér haza, körülbelül akkor, amikor Mónika a napköziből. Mónika már végzett a feladataival, Zsófika most teszi föl a gázra az ebédet, eszik, majd elmosogat. Sötét van már, mire nekilát a leckének; a házi „napközi otthonban" a tanár szerepét időközben hazatért szülei alakítják („másodállásban"), ha Zsófika nem ért valamit. Szerencsére Zsófika jó tanuló, s boldog ember is, a sportot is ő választotta, s vállalta a vele járó életmódot. Egyelőre nem is töpreng azon, hogy amióta nem lehet napközis, miért nem törődik az iskolájában senki az ő étkezésével, miért kell egyénileg, hetente (és drágábban) fizetnie; megtűrt kosztos csak, akit bármikor elküldhetnek, vagy jogtalanul marad hetekre ebéd nélkül? Zsófika szülei persze sejtették, hogy hiba van a kréta kö­rül, a legutóbbi áremeléskor viszont megvilágosodtak. Igaz, csak fokozatosan, hiszen a Minisztertanács közleményében még azt olvasták, hogy a gyermek-, diák- és szociális intézmények étkeztetési térítési díjai nem változnak, a költségemelkedést az állam megtéríti. A legközelebbi befizetéskor azonban Zsófikát újra elküldték, úgymond még nem készült el az új térítés kalkulációja. Zsófika szülei mosolyogtak a szakács néni tájékozatlanságán. Egy MTI közlemény azonban már másnap félreérthetetlenné tette Zsófika helyzetét. Az állam az ő többletköltségeit nem vállalja át. Zsófika nem az állam diákja. Nem napközis. Ételhordós, önköltséges, egyénileg befizető Neki nem jár a szociálpolitika, Mónikának igen! Zsófikának nem! Miért is járna? Hisz a szociálpolitika a suliban nem a rászorulók kezét fogja,  hanem csak napközisek és nem napközisek között tesz különbséget. Mónika az állam diákja, mert benn ül a napközi otthonban. Zsófika is koptathatná délután a padokat, de ő eljár, mert többet, nagyobbat akar. A szülei nem kímélnek pénzt-energiát, akarva-akaratlan is az ő ösztöndíjukon nevelődik az élsport számára az utánpótlás.

Zsófika még nincs 11 éves. Kisdiák, az idén kezdte a felső tagozatot. Mégis, kinek a diákja?

 

Napjaink, 1985. 5. szám 2. oldal