Grezsa Ferenc

Grezsa Ferenc
(1932–1991)

 

Grezsa Ferenc, Németh László-kutató volt, az életmű alighanem legjobb értője és ismerője. Az irodalomtörténészt minősíti, hogy kinek a munkásságába feledkezik. Bátor-e a legnagyobakat vállalni és vallatni. Grezsa a XX. századi magyar irodalom egyik legösszetettebb életművét kutatta és dolgozta fel, sajátos sorrendben. Előbb az író vásárhelyi korszakát, majd azt megelőző, legkényesebb háborús éveit, a Kisebbségben és a Szárszói beszéd viharait. Németh Lászlóval foglalkozni azokban az évtizedekben, amikor ezt Grezsa kezdte, hacsak nem perzekutor irodalmárkodás volt, nem ígért sok babért, s nem is volt veszélytelen. Tegyük hozzá: azzal a nem kis veszéllyel is fenyegetett, hogy a Németh László-pörben, az ügyészek és vádlók láttán, a páratlan irodalomtudós attitűdjéből a védőügyvéd szerepébe csúszik. Grezsa Ferenc érdem és ítélet igazságos összhangjáért dolgozott, kikerülte a csapdákat. A Németh László-filológia úttörője volt, monográfiája alapmű, megkerülhetetlen forrás mindenki számára, aki valaha is Németh Lászlóval foglalkozik. Tárgyszerű, tudósi hangoltsága ellenére is vitairat, súlyos érv a Németh László körül ma még nagyobb értékelési zavar és értetlenség idején, hogy életművét a magyar kultúra szervesebb, elevenebb részévé érdemes tenni.

Grezsa Ferenc neve összekapcsolódott Hódmezővásárhellyel. Pályakezdő tanárként lett a város fogadott fia, gimnáziumának húsz éven át tanára, majd igazgatója. Előre lépve Szegeden a főiskolára, később az egyetemre, tanszékvezető tanárként is vásárhelyi maradt, ott maradt otthon, ahogy most már vásárhelyi földben nyugossza örök álmát. A hely szelleme irányította Németh Lászlóhoz, s Németh László adta az ösztönzést és húzóerőt a vásárhelyiség új modelljének a megalkotására. Vásárhelyen Grezsa a levegővétel természetességével szívhatta magába a Németh-életmű emberi-erkölcsi világát. Még ismerhette Máté Józsefet, Szilágyi tanár urat és Bozsót, Gulácsi doktort és Gyenest, Hallgató Sanyit. Ha le se vette a polcról, akkor is Égető Eszter-t olvasta. A „csomorkányizmus" világa volt ez, amelyet Németh László figyelt meg értékes vásárhelyi kollegiális-baráti társaságán. Ha a társadalom nem foglalkoztatja a tehetségeket, a meddő műveltség különcséggé válik, a vidék a roppant tehetségek elefánt-temetője lesz. Grezsa Ferenc a „csomorkányizmussal" is megvívta harcát. Termő tehetsége és szorgalma, amely megtalálta feladatait és, céljait, új jelentést adott a vásárhelyiségnek.

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnökét gyászolja benne.